1. Kezdetek kezdetén

12 évvel ezelőtt:

" - Angie, azt nem úgy kell, majd én megcsinálom, mert te úgyis mindent tönkreteszel - vette ki a kislány kezéből a homokozó lapátot Christopher.

- De mondom, hogy így kell! Anya is mindig azt mondja, hogy a férfiak nem értenek semmihez, akkor te hogy tudnád, ha még férfi sem vagy? - tette csípőre a kezét a szőkésbarna hajú szépség, majd még a nyelvét is kinyújtotta, hogy hatásosabb legyen.

- Én férfi vagyok! Még kukim is van! Akarod, hogy megmutassam? - kezdte kigombolni a nadrágját a kisfiú.

- Eszedbe ne jusson, mert megmondalak anyukádnak! - fenyegetőzött Angie.

- Akkor ismerd el, hogy én egy igazi férfi vagyok!

- Nem szoktam hazudni, te se kényszeríts rá! - szórtak szikrákat az öt éves kislány szemei.

- Angie, nézd mit kaptam! - futott a kis Joy barátnője felé. - Látod, milyen csini az új szoknyám? - pördült meg a tengelye körül.

- Ezt láttuk a múltkor a kirakatban, nem? Olyan szép rózsaszín! - áradozott Angie is.

- Joy, igaz, hogy én egy igazi férfi vagyok? - várta a megerősítést Chris.

- Már megint kezdi - sóhajtott színpadiasan Angelica.

- Én azt nem tudhatom!

- Na de Joy - próbált kacsintani barátnőjére Angie, hogy vegye észre, hogy helyeselni kell, de kacsintás helyett egy hatalmasat pislogott.

- Csajok, mi lenne, ha fogócskáznánk? - ajánlotta a kisfiú, új témát és szórakozást találva ki ezzel.

- Én nem szeretném összekoszolni a szoknyámat - hajtotta le szégyenlősen a fejét Joy.

- Én meg nem fogok fogócskázni egy lapátlopó KISfiúval - nyugtázta a tényt Angie.

- Ki mondta, hogy el is kell taknyolnod? - kérdezte gúnyosan a fiú Joytól. - Vagy talán féltek, hogy nem tudtok elkapni? - heccelte tovább a lányokat.

- Úgyis elkaplaaak! - iramodott neki Angie, hiszen a becsületüket mégis csak meg kell védeni, ám egy óvatlan pillanatban megbotlott egy kőben és elesett, majd sírni kezdett. Persze elsősorban nem a fájdalomtól, hanem az ijedtségtől, mire barátnője egyből odafutott hozzá.

- Angie, jól vagy? Fáj valamid? - aggodalmaskodott Joy.

- I..gen, jól vagyok - szipogott a kislány.

- Háhá, de szerencsétlen vagy! Miért nem nézel a lábad elé? - fogta a hasát a nevetéstől Chris.

- Fejezd be ezt Christopher, egyáltalán nem vicces, hogy kineveted Angie-t. Nem tehet róla, hogy ott volt egy kő! - védelmezte barátnőjét a kis harcias Joy.

- Ne szólíts Christophernek, mert azt utálom!

- Christopher! Christopher - kántálták már a lányok együtt, aminek következménye az lett, hogy a kisfiú elkapta és meghúzta Angelica copfját.

- Neee, engedj el, ez fááááj - sikoltozott a kislány. Na és majd pont a kis bestia, alias Joy maradt volna ki a "nagy bunyóból"? Naná, hogy nem! Ráugrott Chris hátára, így a kisfiú elengedte Angie haját, ám a hirtelen tehertől elvesztette az egyensúlyát, és így Joyjal a hátán eldőlt. Miután nagy kínok között felkecmeregtek a földről, Chris hazafutott.

- Joy...a szoknyád - célozgatott félénken Angie.

- Jajj, neee, anya le fog szidni! - pityeregte el magát a kislány, mikor szemügyre vette az új ruhadarabján lévő sárfoltot. Ám barátnője biztosította róla, hogy majd ő elmegy hozzájuk, és elmondja, hogy Joy csak őt védte meg, és hogy Chris kezdte a kötekedést..."

7 évvel ezelőtt:

" - Szia Helen néni! - köszönt Joy. - Angie itthon van?

- Szervusz, drágám! Angie fent van a szobájában. Lehívjam neked, vagy felmész hozzá?

- Felmegyek, köszi! - indult meg a kislány. - Szijaaaa Angie! Mizujs csajszi? –kérdezte belépve a szobába.

- Szia Joy! Semmi különös.

- Na, mesélj csak, látom rajtad, hogy valami miatt szomorú vagy. Szóval?

- Alex nem szeret engem - görbült lefelé Angie szája.

- Honnan veszed ezt a butaságot?

- Onnan, hogy egy másik lány kezét fogta - gördült le egy könnycsepp Angelica Wells arcán.

- Kiét?

- Samantha Bergerét.

- De hát te is tudod, hogy ő milyen rámenős, és hogy mindig eléri azt, amit akar. De lehet, hogy éppen az a célja, hogy téged elszomorítson, de ezt az örömöt nem adhatod meg neki, szóval csak fel a fejjel! – próbálta bíztatni legjobb barátnőjét Joy.

- De nekem Alex életem szerelme!

- Nem lehet az, ha képes, és összeáll Sammel. De megígérem neked, hogy érted is el fog jönni a herceg fehér lovon!

- És, ha mégsem? – homályosodtak el Angie szemei.

- Esküszöm, hogy találni fogsz majd valakit, aki megérdemel téged, és jobban szeret téged a világ össze kincsénél! - emelte esküre a kezét Joy.

- Te vagy a legeslegjobb barátnőm! - ölelte meg barátnőjét Angie.

- Nekem pedig te vagy a legeslegjobb barátnőm! Örökre!

- Örökre! - Ezután az ígéret után pedig kibeszélték a suli legutálatosabb személyeit..."

Napjainkban:

- Angie! Angie! - kurjongatott Olivia. Ennek köszönhetően romba dőlt Angelica Wells azon elképzelése, miszerint legjobb barátnőjére hozza a frászt.

- Szia Oli! Kár, hogy elkiabáltad magad, mert meg szerettem volna ijeszteni Joyt.

- Akkoj ijeszd meg most! Biztos meg fog jémüjni - lendült be az alig négy éves kislány.

- Végül is, egy próbát megér! De akkor addig tereld el a figyelmét.

- Okés! Joy! Joy, tajájd ki, mennyit mutatok! - adta ki az ukázt a kislány, miután odaszökdécselt az "áldozat" elé, és kezeit a háta mögé rejtette. - Na?

- Hármat? - próbákozott Joy.

- Neeem! - nevetett Olivia. - Kettőt! Joy..?

- Mond csak, Csöppség! - mosolygott a kamaszlány.

- Fojdujj meg!

- Miért?

- Csak csinájd!

- Oké.

- Sziaaaaaa! - szólalt meg Angie, és mivel látta, hogy terve nem vált be, mert barátnője valószínűleg tudott a tervről, így egy jelentős pillantást lövellt Joyra, hiszen nem szerette volna egyik lány sem, ha a kis Oli elkámpicsorodik.

- Áááááá - tettette a rémületet Joy.

- Sikejüjt! - ujjongott Olivia. Ugyebár, amiről nem tud, az nem is fáj...

- Szóval ti összebeszéltetek? - "durcizott" Joy. - Most csak egy-egy öleléssel tudtok kiengesztelni - célozgatott a lány.

- Akkor nagyölelés!!! - mondta Angie, majd Oliviával együtt rávetették magukat a Thompson lányra.

- Engem kihagytatok? - remegett meg a házból éppen kilépő Oliver szája, aki nem mellesleg Olivia ikertestvére. - Nem is szeretsz, Joy?

- Már hogy ne szeretnélek, te kis butus? Sosem tudnánk kihagyni téged, nélküled nem teljes az ölelés, szóval gyere csak ide! És még egyszer ilyen butaságot ne kérdezz, mert egy világ dől össze bennem, ha nem hiszed el, hogy mennyire szeretlek téged is, a húgodat is, és Angie-t is.

Körülbelül egy órával később, mikor otthagyták a szomszéd kisgyerekeket, a lányok elindultak kedvenc közös helyükhöz, a tóhoz.

- Átadtad Maggie nagyinak az üdvözlésemet? - kérdezte Joy.

- Persze, és ő is üdvözöl téged, és azt üzeni, hogy minél előbb ugorjunk be hozzá ketten, mert akkor süt nekünk valami finomat - mosolygott Angie.

- Mintha csak olyankor sütne, ha mi ketten megyünk hozzá - nevette el magát Joy is.

- Tudod milyen! Amúgy is én vagyok a kedvenc unokája, sőt már te is tiszteletbeli családtag vagy, úgyhogy ne csodálkozz, hogy mindig teletöm minket mindenféle finomsággal.

- Ez jogos. Egyébként hallottál róla, hogy érkezik két új diák a gimibe?

- Igen, Sarah mesélte. Miért?

- Csak kíváncsi vagyok rájuk. Ha jól tudom, akkor Brigetnek és Deborah-nak hívják őket.

- Én is így emlékszem. Ami meg a kíváncsiságot illeti...hamar meg fogsz öregedni.

- És megszólalt Miss Mindenről Szeretek Tudni.

- Ezért most meglakolsz!!! - kezdte el kergetni Angie Joyt.

- Elééééég! - terült el a tóparton a Thompson leányzó, miután kifulladt a fogócskázásban.

- Rossz a kondid!

- A tied sem a legjobb, nézz csak magadra, úgy lihegsz, mintha minimum a maratoni távot futottuk volna le.

- Joy, tudom, hogy ezt már sokszor megkérdeztem, de… - kezdett bele félénken Angie.

- Mond csak - bíztatta barátnője.

- Te örökre a legjobb barátnőm leszel?

- Én Lökött Fruskám, ez hülye kérdés, a választ pedig úgyis tudod! - csóválta mosolyogva Joy a fejét. - Világ legjobb barátnői vagyunk és leszünk mindig is! De mi baj? - nézett tétován Joy, miközben Angie arcvonásai kétségbeesettre váltottak át. - Hát nem is örülsz neki?

- Dehogynem, csak nagyon rossz előérzetem van...

Ekkor megszólalt a csajszi mobilja.

- Anya az, ezt fel kell vennem!

- Persze, nyugodtan.

- Szia, Anya, mond csak!

- Kicsim, azonnal gyere haza, Maggie nagyit baleset érte…